8. fejezet

Sziasztok! ☺

Itt a kövi fejezet :) remélem tetszeni fog. :)

Ha szeretnél, csatlakozz a fb csoportomhoz, hogy minél hamarabb megtudd, ha van új rész. :)

Ehhez nem kell mást tenned, mint rámenni az oldalak között lévő Facebook csoportom c. oldalra, és azonnal kiadja. ☺ mindenkit szeretettel várok. :)

Üdv.:Karool

•Lisa•

Hasogató fejfájásra ébredtem. Nem bírtam kinyitni a szemem a fájdalomtól. Mi van velem? Hol vagyok? Úgy éreztem, hogy minden végtagom százszor olyan nehéz, mint amilyen eddig volt. Hiába törtem a fejem nem jutott eszembe, hogy mi történt velem. Arra emlékszek, hogy Adam elment Rachel-lel. Aztán... aztán elkezdődtek a furcsaságok. Hirtelen eszembe jutott Jessie, Anna és... Alex és Jeremy. Elrabolt! Jeremy elrabolt!
Olyan gyorsan nyitottam ki a szemem és ültem fel, hogy szédülni kezdtem és majdnem elhánytam magam, ezért inkább gyorsan vissza feküdtem. Hidegem kezemet, a meleg homlokomra tettem, és próbáltam lassan lélegezni. Mikor már jobban éreztem magam, lassan kinyitottam a szemem és lassan felültem. Mikor kitisztult a fejem kíváncsian néztem körbe, és eltátottam a szám a csodálkozástól.
Az ember azt gondolná, hogyha egyszer már elrabolták, akkor egy koszos, dohos és sötét pincében találja magát, miután magához tért, de úgy látszik nálam ez nem működik. Egy világos rózsaszín falú szobában voltam. A szobába minden bútor, függöny vagy szőnyeg fehér, vagy rózsaszín volt. Pont úgy nézett ki minden, mint azokban a hercegnős gyerekmesékben. Mikor kicsi voltam, mindig is ilyen szobát akartam, de most csak undorodok ettől az egésztől.
- Látom végre felébredtél. - szólalt meg a falból Jeremy nyájas hangja.
- Engedj ki innen! - követeltem, miközben meg kerestem a hangszórót. Egyet találtam egy kép felett.
- Nem foglak. Szükségem van rád.
Megragadtam egy lámpát és oda húztam egy széket a kép alá.
- Miért van rám szükséged?

Felálltam a székre és teljes erővel neki ütöttem a lámpa talpát a hangszórónak.
- Ezzel nem mész semmire. - nevetett Jeremy.
Nem törődtem vele, mert eszembe jutott, amit Alex mondott. " Semmit ne higgy el neki, bármit mond. Soha. " Így hát nem törődve a nevetéssel még szét vertem három hangszórót, mire csend lett.
- Nem megyek semmire? Tényleg? - néztem fel a plafonra, miközben elégedett voltam magammal.
- Nem. - hallottam meg a hangját a hátam mögül.
Olyan gyorsan fordultam meg, hogy kiesett a lámpa a kezemből, és a padlóra érve darabokra tört.
- Engedj el! - követeltem megint.
Furcsa mód nem volt bennem félelem érzet, és fejem se fájt már. Teljesen egészségesnek éreztem magam.
- Nem foglak elengedni szépségem. Túl régóta várok már rád.
Szépségem!? Miért hívott szépségemnek?
- Mit akarsz tőlem? - kezdtem megijedni. - És nem vagyok a szépséged.
- Nagyon egyszerű az egész. Téged akarlak! - mondta, miközben fel-le járt a szeme a testemen.
- Mmiért? - dadogtam.
- Mert akarlak, és én mindig megszerzem azt, amit akarok. - mosolyodott el gonoszan.
- Hát engem nem fogsz! - húztam ki magam.
- Majd meglátjuk.
Elindult felém, én meg hátrálni kezdtem. Amikor nekiütköztem a falnak, rémülten próbáltam kiutat találni, de nem találtam. Mikor már annyira közel volt hozzám, hogy majdnem össze ért az orrunk, nem bírtam tovább, és megpróbáltam.eltaszítani magamtól. Nem sikerült. A kezem a mellkasán volt, de nem törődött vele. Ekkor lettem ideges. Engem senki nem zárhat be! Éreztem, hogy a kezem felmelegszik. Jeremy hitetlenkedve nézett le a mellkasára, majd egy pillanat múlva elhátrált.
- Megégettél. - mondta mérges hangon.
Már majdnem bocsánatot kértem, amikor rájöttem, hogy miért is csináltam ezt az egészet. Lenéztem a kezemre, és láttam, hogy piros láng nyelvek nyaldossák az ujjaimat. Először megijedtem, de aztán rájöttem, hogy ez nekem egyáltalán nem fáj. Sőt! Egész kellemes érzés volt. Elkezdtem mozgatni az ujjaimat, és láttam, hogy a tűz velem együtt mozog. Ekkor határoztam el magam. Elindultam Jeremy felé, aki kétségbe esetten hátrálni kezdett. Először nem értettem miért, aztán eszembe jutott, hogy Alex azt mondta, hogy egy ignis erősebb, mint egy víz boszorkány. Erősebb vagyok mint ő! Erősebb vagyok! Ettől a gondolattól, nagyobbra nőttek a láng nyelvek, és egy tűz gömb keletkezett a kezembe. Gondolkodás nélkül Jeremy felé hajítottam, de sajnos kitért előle. Addig hajigáltam a gömböket, amíg meg nem éreztem egy szúrást a nyakamon. Hirtelen minden elsötétült.

•Alex•

- Na megtaláltad? - kérdeztem már vagy huszadszor.
- Ha nem higgadsz le, felpofozlak! - kiabálta idegesen Jessie.
- Gyerekek! Nyugalom! - mondta nyugodt hangon Anna.
- Nem nyugszok meg, amíg meg nem találjuk. - mondtam mérgesen, majd levágódtam egy babzsák fotelbe.
Jessie-ék házába voltunk, már vagy egy órája, de még mindig nem tudtunk semmi Lisáról. Épp akkor rontott be egy kisgyerek a szobába, amikor újra járkálni kezdtem.
- James, menj innen ki! - szólt rá Jessie.
- Mit csináltok? - kérdezte kíváncsian, miközben azt a gépet nézte, mielőtt a nővére ült.
- Semmit! - takarta el a monitort Jessie. - Menj ki!
James nem hallgatott rá, hanem még közelebb ment a számítógéphez.
- Rosszul csinálod. - közölte, majd meg fordult, hogy kimenjen, de elkaptam, és magam felé fordítottam.
- Mit csinál rosszul?
- Így soha nem fogjátok megtalálni Lisát. - mondta vigyorogva.
- Honnan tudod, hogy őt keressük? - kérdeztem. - Várj! Nem érdekel, hogy honnan tudod! Csak mond el, hogy mit csinál a nővéred rosszul!?
- Te démon vagy? - pislogott nagyokat.
- Honnan tudsz, te a démonokról? - kérdeztem, de már Jessiehez fordultam, várva a magyarázatot.
- Ő egy Tudó. - úgy mondta, mintha ezzel mindent megmagyarázott volna.
- Az mi? - kérdeztem.
- Az őrző egyik alfajtája. Nagyon ritka képesség. James minden kérdésre tudja a választ. Kábé ennyi.
- Tehát akkor meg tudja találni Lisát?
  Bólintásvolt a válasz.
- James, - fordultam a kölyök felé. - meg tudod találni Lisát?
- Démon vagy? - követelte a választ.
- Igen.
- Ezzel megválaszoltad a saját kérdésedet is. - mondta, majd oda ment a gép elé.
Félre tolta Jessiet, és leült a gép előtt lévő székre. Pár perc pötyögés után, diadalmasan hátra dőlt, és boldogan nézett ránk.
- Meg van.
Mind a hárman ránéztünk a monitorra.
- De hisz ez a régi házunk. - mondta Anna.

7. fejezet

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm a pipákat és a féliratkozásokat. Már 8 feliratkozó van, aminek nagyon örülök. :)

Szeretnélek titek arra megkérni, hogy komizzatok is, mert bár látom a pipákból és a feliratkozókból, hogy tetszik, de azért jó lenne, ha ezt írásban is elmondanátok. ☺

Köszi a figyelmet!

Ez most nem lett olyan hosszú, de jó olvasást! ☺

Puszi: Karool

Egészen addig futottam, amíg neki nem mentem valaminek. Ekkor aztán hátra estem, és az esés következtében az összes levegő kiszorult a tüdőmből.
- Jól vagy? - hallottam meg Alex hangját.
Valószínűleg ő volt az akinek nekimentem.
- Ezt most komolyan kérdezed? - nyögtem, miközben megpróbáltam felállni. - Mire volt ez jó?
- Anna mondta, hogy állítsalak meg, mert különben olyat teszel, amit később megbánsz. - segített fel állni.
Ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy hova is igyekeztem, ezért újra neki iramodtam.
- Lisa. - szólt rám Alex miközben hátulról elkapott.
Próbáltam kiszabadulni, de mikor hosszú percek után rájöttem, hogy lehetetlen feladtam, és abban a pillanatban patakokban kezdett folyni a könnyem. Keservesen sírtam. Alex megfordított és átölelt, amitől még jobban sírni kezdtem.
- Semmi baj. - nyugtatott Alex.
Nem tudom meddig sírtam, de egyszer csak elfogytak a könnyeim. Utána csak szipogtam.
- Jól vagy? - kérdezte Alex.
Ekkor döbbentem rá, hogy még mindig őt ölelem, de hiába. Nem volt erőm elengedni, és (bevallom) élveztem a helyzetet.
- Már hogy lennék jól? A szüleim elárultak! Most derült ki, hogy boszorkány vagyok! És nem értek semmit! - toltam el mégis magamtól.
Ekkor éreztem meg a füst szagot. Körbe fordultam és meg láttam, hogy ég az erdő. Második pillantásra tudtam csak megállapítani, hogy csak egy része ég. Olyan volt, mintha valaki egy óriási tűzgolyót lőtt volna ki Anna házától egészen idáig. A fák eltörtek, némelyikük füstölt, de valamelyikük már szénné égett. Hátrafordultam, hogy megnézem, hogy hol folytatódik, de nem folytatódott.
- Ezt ki csinálta? - kérdeztem remegő hangon, bár sejtettem a választ.
- Te. - mondta halkan Alex, miközben az arcomat fürkészte. - Jól...
- Ha még egyszer megkérdezed, hogy jól vagyok-e, nem állok jót magamért! - kiáltottam ingerülten.

- Bocs. - tartotta fel a kezét.

Hosszú másodpercekig egyikünk se szólalt meg. Mikor már nyitottam a számat, hogy kitöltsem a csendet...

- Tudtam, hogy elő fogsz kerülni. - jött egy fagyosan boldog hang a hátam mögül.
Megfordultam és egy Anna-hasonmással találtam szembe magam, csak ő férfi volt.
- Ki vagy te? - kérdeztem.
- Mit keresel itt? - kérdezte Alex, miközben a háta mögé húzott. Nem ellenkeztem, mert a férfi szemében gonosz csillogást véltem felfedezni. 

- Tudod hogy miért vagyok itt. - mondta mosolyogva a férfi. 

A mosolyában nem volt semmi kedvesség. Csak a mérhetetlen gonoszság.

- Nem fogod elvinni. - mondta Alex határozottan.

- Próbálj meg akadályozni. - nevetett gonoszan.

- Ki vagy te? - lestem ki Alex háta mögött.

- Jeremy Winter. - úgy ejtette ki a szavakat, mintha imák lennének. - Biztos hallottál már rólam.

- Nem. Nem hallottam. - ráztam a fejem, és örömmel néztem a csalódottságot az arcán. A csalódottság helyét egy pillanat alatt átvette a harag, és már nem örültem annyira. Az arcát eltorzította a gonoszság. Egy pillanatra el gondolkoztam azon, vajon ezt gyakorolta, vagy vele született tehetség. Azonban sokáig nem gondolkozhattam, mert Alex meg fordult és megragadta a karom.

- Lisa, most nagyon figyelj rám. - mondta az arcán félelemmel és szomorúsággal, ami egy kicsit eltorzította szép arcát, bár még így is jól nézett ki. - Semmit ne higgy el neki, bármit mond. Soha. Nagyon meggyőzőn tud hazudni. Érted?

Bólintottam.

- Ő Anna bátyja, vagyis olyan mind ő. Víz boszorkány. Egy ignis-szel szembe nem lenne sok esélye, de nincs meg az erőd. - a pillantása az erdőre siklott. - Vagyis nincs meg az egész. Engem viszont simán legyőz, mert nincs meg az erőm addig amíg... - elharapta a mondat végét, majd ismét folytatta. - Nagyon sajnálom, de nem tudlak megvédeni. Téged akar. Mióta megszülettél, téged keres. Nem tudjuk mit akar veled. Egy valamit sose felejts el. Te ignis vagy, és nem ember! Megfoglak találni érted? - letörölte a könnyeimet, melyek akkor kezdtek el folyni, amikor rájöttem, hogy Jeremy el fog rabolni.

- Megtalállak! - suttogta.

- Jó, most már elég volt. - vágott közbe ingerülten Jeremy.

Abban a pillanatban egy hatalmas vízgömb keletkezett körülettem és elzárta előlem Alex. Próbáltam szabadulni, de a végtagjaim nem mozogtak. A könnyeim egyre jobban folytak. Mikor a vízgömb bezáródott körülöttem, elkezdett belűről is feltöltődni. Láttam, hogy Alex megpróbál kiszabadítani,de amint elindult a gömb felé, abból kinyúlt egy kéz szerű víz csóva és leütötte. Mikor már teljesen elborított a víz megpróbáltam levegőt venni, de helyette csak víz folyt a tüdőmbe. Fuldokolni kezdtem. Nem tudom meddig küzdöttem, de egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy minden elsötétült. Elájultam.

•Alex•

Küzdöttem a körülöttem lévő sötétséggel, de hiába, nem tudtam kinyitni a szemem. A harag úgy égette a belsőmet, mintha parazsat nyeltem volna. Elvitte! Végre megtaláltam, erre elvitte. Hirtelen elegem lett abból, hogy mindig én fogom vissza magam. Elegem lett abból, hogy mindig mindent elveszítek, ami fontos nekem. A harag és az elkeseredettség újult erővel gyűlt bennem. Meg fogom találni, és vissza fogom hozni! És mostantól, egy pillanatra se tévesztem szem elől.
Végre sikerült kinyitnom a szemem. Először a kék eget pillantottam. Nem is olyan régen még mit meg nem adtam volna azért, hogy bámulhassam a kékséget. Most meg? Olyan számomra mint egy kavics, vagy mint egy föld kupac. Értéktelen.
Nagy nehezen felültem. Épp ezt a pillanatot választotta Anna és Jessie, hogy kilépjenek az erdőből.
- Mi történt itt? - kérdezte Anna kíváncsian.
- Elvitte Lisát! - mondtam haragtól csöpögő hangon.
- Ki? -kérdezte rémülten Jessie.
- Jeremy. - válaszolt helyettem Anna.
- Honnan tudod? - fordultam felé kíváncsian.
- Érzem az erejét.
- Akkor találd meg! - kiabáltam vele. - Találd meg és hozd vissza!
- Nem tudom megtalálni! Ha tudnám hol van, már rég megöltem volna. - mondta sértődötten Anna.
Köztük nem létezik olyan, hogy testvéri szeretet. Jeremy, kisbaba koruk óta szekálta, piszkálta Annát. Néha még  meg is próbálta ölni. A boszorkány ikertestvéreknél ez gyakran elő fordul. Nagy valószínűséggel az egyik születendő gyermek gonosz lesz, míg a másik jó. Ha csak egy boszorkány születik, akkor a személyiségétől függ, hogy milyen lesz.
- Én ki tudom deríteni, hogy hol van. - mondta halkan Jessie.
Mikor felé fordultunk, láttuk, hogy a földet nézi, miközben olyan az arca, mint egy paradicsom.
- Hogyan? - kérdeztem ingerülten, mikor már egy ideje nem mondott semmit.
- Nyomkövetővel. Raktam Lisára egy nyomkövetőt. - mondta pirulva.