7. fejezet

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm a pipákat és a féliratkozásokat. Már 8 feliratkozó van, aminek nagyon örülök. :)

Szeretnélek titek arra megkérni, hogy komizzatok is, mert bár látom a pipákból és a feliratkozókból, hogy tetszik, de azért jó lenne, ha ezt írásban is elmondanátok. ☺

Köszi a figyelmet!

Ez most nem lett olyan hosszú, de jó olvasást! ☺

Puszi: Karool

Egészen addig futottam, amíg neki nem mentem valaminek. Ekkor aztán hátra estem, és az esés következtében az összes levegő kiszorult a tüdőmből.
- Jól vagy? - hallottam meg Alex hangját.
Valószínűleg ő volt az akinek nekimentem.
- Ezt most komolyan kérdezed? - nyögtem, miközben megpróbáltam felállni. - Mire volt ez jó?
- Anna mondta, hogy állítsalak meg, mert különben olyat teszel, amit később megbánsz. - segített fel állni.
Ekkor hirtelen eszembe jutott, hogy hova is igyekeztem, ezért újra neki iramodtam.
- Lisa. - szólt rám Alex miközben hátulról elkapott.
Próbáltam kiszabadulni, de mikor hosszú percek után rájöttem, hogy lehetetlen feladtam, és abban a pillanatban patakokban kezdett folyni a könnyem. Keservesen sírtam. Alex megfordított és átölelt, amitől még jobban sírni kezdtem.
- Semmi baj. - nyugtatott Alex.
Nem tudom meddig sírtam, de egyszer csak elfogytak a könnyeim. Utána csak szipogtam.
- Jól vagy? - kérdezte Alex.
Ekkor döbbentem rá, hogy még mindig őt ölelem, de hiába. Nem volt erőm elengedni, és (bevallom) élveztem a helyzetet.
- Már hogy lennék jól? A szüleim elárultak! Most derült ki, hogy boszorkány vagyok! És nem értek semmit! - toltam el mégis magamtól.
Ekkor éreztem meg a füst szagot. Körbe fordultam és meg láttam, hogy ég az erdő. Második pillantásra tudtam csak megállapítani, hogy csak egy része ég. Olyan volt, mintha valaki egy óriási tűzgolyót lőtt volna ki Anna házától egészen idáig. A fák eltörtek, némelyikük füstölt, de valamelyikük már szénné égett. Hátrafordultam, hogy megnézem, hogy hol folytatódik, de nem folytatódott.
- Ezt ki csinálta? - kérdeztem remegő hangon, bár sejtettem a választ.
- Te. - mondta halkan Alex, miközben az arcomat fürkészte. - Jól...
- Ha még egyszer megkérdezed, hogy jól vagyok-e, nem állok jót magamért! - kiáltottam ingerülten.

- Bocs. - tartotta fel a kezét.

Hosszú másodpercekig egyikünk se szólalt meg. Mikor már nyitottam a számat, hogy kitöltsem a csendet...

- Tudtam, hogy elő fogsz kerülni. - jött egy fagyosan boldog hang a hátam mögül.
Megfordultam és egy Anna-hasonmással találtam szembe magam, csak ő férfi volt.
- Ki vagy te? - kérdeztem.
- Mit keresel itt? - kérdezte Alex, miközben a háta mögé húzott. Nem ellenkeztem, mert a férfi szemében gonosz csillogást véltem felfedezni. 

- Tudod hogy miért vagyok itt. - mondta mosolyogva a férfi. 

A mosolyában nem volt semmi kedvesség. Csak a mérhetetlen gonoszság.

- Nem fogod elvinni. - mondta Alex határozottan.

- Próbálj meg akadályozni. - nevetett gonoszan.

- Ki vagy te? - lestem ki Alex háta mögött.

- Jeremy Winter. - úgy ejtette ki a szavakat, mintha imák lennének. - Biztos hallottál már rólam.

- Nem. Nem hallottam. - ráztam a fejem, és örömmel néztem a csalódottságot az arcán. A csalódottság helyét egy pillanat alatt átvette a harag, és már nem örültem annyira. Az arcát eltorzította a gonoszság. Egy pillanatra el gondolkoztam azon, vajon ezt gyakorolta, vagy vele született tehetség. Azonban sokáig nem gondolkozhattam, mert Alex meg fordult és megragadta a karom.

- Lisa, most nagyon figyelj rám. - mondta az arcán félelemmel és szomorúsággal, ami egy kicsit eltorzította szép arcát, bár még így is jól nézett ki. - Semmit ne higgy el neki, bármit mond. Soha. Nagyon meggyőzőn tud hazudni. Érted?

Bólintottam.

- Ő Anna bátyja, vagyis olyan mind ő. Víz boszorkány. Egy ignis-szel szembe nem lenne sok esélye, de nincs meg az erőd. - a pillantása az erdőre siklott. - Vagyis nincs meg az egész. Engem viszont simán legyőz, mert nincs meg az erőm addig amíg... - elharapta a mondat végét, majd ismét folytatta. - Nagyon sajnálom, de nem tudlak megvédeni. Téged akar. Mióta megszülettél, téged keres. Nem tudjuk mit akar veled. Egy valamit sose felejts el. Te ignis vagy, és nem ember! Megfoglak találni érted? - letörölte a könnyeimet, melyek akkor kezdtek el folyni, amikor rájöttem, hogy Jeremy el fog rabolni.

- Megtalállak! - suttogta.

- Jó, most már elég volt. - vágott közbe ingerülten Jeremy.

Abban a pillanatban egy hatalmas vízgömb keletkezett körülettem és elzárta előlem Alex. Próbáltam szabadulni, de a végtagjaim nem mozogtak. A könnyeim egyre jobban folytak. Mikor a vízgömb bezáródott körülöttem, elkezdett belűről is feltöltődni. Láttam, hogy Alex megpróbál kiszabadítani,de amint elindult a gömb felé, abból kinyúlt egy kéz szerű víz csóva és leütötte. Mikor már teljesen elborított a víz megpróbáltam levegőt venni, de helyette csak víz folyt a tüdőmbe. Fuldokolni kezdtem. Nem tudom meddig küzdöttem, de egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy minden elsötétült. Elájultam.

•Alex•

Küzdöttem a körülöttem lévő sötétséggel, de hiába, nem tudtam kinyitni a szemem. A harag úgy égette a belsőmet, mintha parazsat nyeltem volna. Elvitte! Végre megtaláltam, erre elvitte. Hirtelen elegem lett abból, hogy mindig én fogom vissza magam. Elegem lett abból, hogy mindig mindent elveszítek, ami fontos nekem. A harag és az elkeseredettség újult erővel gyűlt bennem. Meg fogom találni, és vissza fogom hozni! És mostantól, egy pillanatra se tévesztem szem elől.
Végre sikerült kinyitnom a szemem. Először a kék eget pillantottam. Nem is olyan régen még mit meg nem adtam volna azért, hogy bámulhassam a kékséget. Most meg? Olyan számomra mint egy kavics, vagy mint egy föld kupac. Értéktelen.
Nagy nehezen felültem. Épp ezt a pillanatot választotta Anna és Jessie, hogy kilépjenek az erdőből.
- Mi történt itt? - kérdezte Anna kíváncsian.
- Elvitte Lisát! - mondtam haragtól csöpögő hangon.
- Ki? -kérdezte rémülten Jessie.
- Jeremy. - válaszolt helyettem Anna.
- Honnan tudod? - fordultam felé kíváncsian.
- Érzem az erejét.
- Akkor találd meg! - kiabáltam vele. - Találd meg és hozd vissza!
- Nem tudom megtalálni! Ha tudnám hol van, már rég megöltem volna. - mondta sértődötten Anna.
Köztük nem létezik olyan, hogy testvéri szeretet. Jeremy, kisbaba koruk óta szekálta, piszkálta Annát. Néha még  meg is próbálta ölni. A boszorkány ikertestvéreknél ez gyakran elő fordul. Nagy valószínűséggel az egyik születendő gyermek gonosz lesz, míg a másik jó. Ha csak egy boszorkány születik, akkor a személyiségétől függ, hogy milyen lesz.
- Én ki tudom deríteni, hogy hol van. - mondta halkan Jessie.
Mikor felé fordultunk, láttuk, hogy a földet nézi, miközben olyan az arca, mint egy paradicsom.
- Hogyan? - kérdeztem ingerülten, mikor már egy ideje nem mondott semmit.
- Nyomkövetővel. Raktam Lisára egy nyomkövetőt. - mondta pirulva.