19. fejezet

Sziasztok! :)

Íme az új rész! ;) Remélem ez is tetszeni fog! :)

Puszi: Karool

•Ana szemszöge•

Épp a konyhába igyekeztem, amikor egy fájdalmas érzés kerítette hatalmába a lelkemet. Ilyet utoljára akkor éreztem, amikor Jeremy… megölt valakit.
Ne!
Egy erős mentális lökéstől úgy estem össze, mint akin átgázolt egy kamion.
Ne!
Próbáltam felállni, de egy láthatatlan kéz visszarántott. Hirtelen fuldokolni kezdtem. Kétségbeesetten kaparásztam a torkomat, bár tudtam, hogy nem tehetek ellene semmit.
- Ana! – hallottam meg a távolból Adam rémült hangját.
Próbáltam belekapaszkodni a hangjába, és úgy kiszabadulni a fojtogatás alól. Pár perc múlva sikerült is, de azonnal el is ájultam.

Mikor újra magamhoz tértem a kanapén feküdtem. Megpróbáltam felülni, de valaki visszanyomott.
- Maradj nyugton. – mondta Lisa anyja.
- Nem! – mondtam és egy határozott mozdulattal felültem, amit meg is bántam, mert abban a pillanatban szédülni kezdtem, de nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy visszafeküdjek.
- Mi történt? – kérdezte a nő kifürkészhetetlen arccal.
- Megölt valakit. – nyögtem ki.
Csak most vettem észre, hogy kapar a torkom, és rekedten beszélek.
- Ki ölt meg kit? – kérdezte Adam rémülten.
- Jeremy. – mondtam, mire még nagyobb rémület ült ki az arcára. – Azt nem tudom, hogy kit.
- És… és ezt honnan tudod? – dadogta el a kérdést.
- Megérzem, ha öl. Mikor kicsi voltam, és megölt egy madarat, fájni kezdett a fejem. Mostanra már egyre jobban kiüt a dolog. Félek, hogy ha megöl még valakit, akkor abba bele is halhatok.

•Lisa szemszöge•

Mikor kinyitottam a szemem egy ketrecben találtam magam. A ketrec nem volt nagy, de nem is volt olyan kicsi. Tudtam benne mozogni, de nem sokat.
Lassan felálltam, belekapaszkodva a rácsba, és körülnéztem. Tőlem jobbra volt még két kalitka, míg a másik felemen is ugyan ennyi. Ott volt Alex, Sophia, Olívia és Jessie.
Hol van Aeron?
- Hé! – kiabáltam, hogy ezzel is felkeltsem a többieket. – Hé!
Pár perc múlva mindenki magához tért.
- Hol van az a szemétláda? – üvöltötte Sophia. – Hé! Hol vagy te gyáva féreg? Mutasd magad!
- Fogd már be! – szóltam rá, és mivel kérdőn nézett rám, folytattam. – Pont azért csinálja, hogy kiabálj és felidegesítsd magad. Ezzel csak neki teszel jót. Úgyhogy pofa be, és inkább azon kezdj el gondolkozni, hogy hogyan jutunk ki innen.
Pár perc csend után ismét megszólalt.
- Nem tudok varázsolni. – rémült volt a hangja.
- Mi? – kérdeztem kétségbe esetten.
Mivel még nem igazán voltam hozzá szokva ahhoz, hogy boszorkány vagyok, nekem eszembe se jutott, hogy varázsoljak. Rátettem a kezem a rácsra, hogy elolvasszam, de bármennyire is próbálkoztam, nem sikerült.
- Én se! – mondtam.
- Én se! – hallottam mellőlem Lív szomorú, egyben kétségbe esett hangját.
- Felesleges próbálkoznotok. – szólalt meg a gyűlöletes hang előröl.  – Tündér-vasból van. Ellen áll minden varázslatnak, és fizikai erőnek.
Az utolsót azért tette hozzá, mert Alex megpróbálta szétfeszíteni a rácsokat.
- Ha egyszer kijutok innen Jeremy, könyörögni fogsz az életedért. – szűrtem a fogaim között.
- Hé! – kiáltott fel Sophia. – Neked lehet fenyegetőzni, nekem meg nem?
- Most már te is fenyegetőzhetsz. – adtam meg az engedélyt, amitől haragosan nézett rám.
- Akár mennyire is idegesít ez a kis liba, bírom, úgyhogy mellette állok! Tehát jobb lesz, ha elkezdesz félni Jeremy, mert ha mi innen kijutunk, akkor bajok lesznek. Nagy bajok!
- Jaj, de meg ijedtem. – tetetett félelmet Jeremy, majd felkacagott. – Ketten semmik se vagytok ellenem.
- Hárman vagyunk. – szólalt meg a szomorú szemű Lív.
Ahogy Jeremy-re nézett, könnyek kezdtek csorogni a szeméből.
- Az se érdekel, ha a társam vagy. Ki foglak nyírni! – egy pillanat alatt eltűnt a szomorúsága, és már csak a harag égett a szemeiben.
Olívia Jeremy társa? Akkor ezért volt ilyen szomorú.
- Én is mellettük állok! – mondta határozottan Alex.
- És én is! – mondta Jessie.
Ebben a pillanatban mind az öten világítani kezdtünk, és a következő pillanatban a tündér rácsok eltörtek, és mi újra szabadok lettünk. Mint kiderült a barátság, és a szerettet, le tud győzni minden akadályt, még akkor is, ha az az akadály egy nagyhatalmú tündér-vasból készült, áttörhetetlen ketrec.