14. fejezet

Sziasztok! :)

Remélem tetszeni fog ez a rész is! :)

Ide is nézzetek be: www.orzok-karool.blogspot.com

Üdv.: Karool

Az elkövetkező három napban nem kelhettem ki az ágyból, csak ha a mosdóba kellett mennem. A negyedik napon végre felkelhettem, de a házból nem léphettem ki. Ezek az intézkedések jórészt anyának voltak köszönhetőek. Ana kijelentette, a harmadik nap után, hogy teljesen egészséges vagyok, de akkor véletlen eltüsszentettem magam, és anya vissza parancsolt az ágyba. Tiltakoztam ellene, de mint kiderült mindenki ellenem volt. Még Alex is. Mikor elhaladtam mellette elsuttogtam egy árulót, majd felrohantam a szobámba. Persze anya utánam kiáltott, hogy ne futkossak a lépcsőn, mert elesek, de nem foglalkoztam vele.
Amikor úgy éreztem, hogy elég volt a gondoskodásból, felöltöztem, és kimentem a hátsó kertbe. Leültem a hintára, és a szememet becsukva élveztem a meleg napsütést az arcomon.
- Neked nem kellene a házban lenned? - jött egy kissé dorgáló hang a ház irányából. Nem nyitottam ki a szemem, mert így is tudtam, hogy ki szólított meg.
- Neked nem kellene mellettem állnod? - kérdeztem vissza Alextől.
Mióta beteg voltam, nem történt köztünk semmi. Nem is nagyom beszéltünk. Ez főleg azért volt, mert anya elküldött mindenkit, aki kommunikálni akart velem.
- Én melletted állok Lisa, csak féltelek. - jött az őszinte válasz.
Éreztem, hogy a hinta megbillen, és Alex leült mellém. Kinyitottam a szemem, és felé fordítottam a fejem.
- Nem kell engem agyon félteni! - mondtam panaszos hangon. - Nem vagyok porcelán baba, ami bármelyik pillanatban eltörhet!
Egy pillanatig csak néztem, aztán mikor észre vettem, hogy nevet össze vontam a szemöldököm.
- Miért nevetsz ki?

- Nem tudom. Csak jó téged nézni. - vallotta be.

Pirulva másfelé néztem, és próbáltam valami más témát keresni. Tudtam, hogy előbb-utóbb úgyis meg kell ezt beszélnünk, de most nem volt hozzá kedvem. Vagy csak egyszerűen féltem.

- Hol vannak a többiek? - kérdeztem.

- Aeront Jessie és Adam elvitték valahova, de nem kötötték az orromra, hogy hova. A szüleid oda fent alszanak, mert végre sikerült őket rá vennem, hogy feküdjenek le. Igaz ebben Ana sokat segített. Készített nekik, egy altató italt, amitől még egy ideig aludni fognak. Ana meg elindult megkeresni a föld és a levegő boszorkányt.

- Mi? - ültem fel hirtelen, amitől a hinta hátra lendült, és Alex majdnem leesett róla. Nem kértem tőle bocsánatot, mert pipa voltam rá, amiért ezt csak most mondja.

- Elindult megkeresni a többi boszorkányt, hogy segítsenek megállítani Jeremyt. - ismételte meg nyugodt hangom.

- Ezt miért csak most mondod? - követeltem tőle a választ mérgesen.

- Mert tudtam, hogy ha előbb mondtam volna, Ana-val mentél volna.

- Miért baj az, ha vele mentem volna?

- Mert akkor itt hagysz. - vallotta be egy kissé motyogva.

A haragom egy szempillantás alatt eltűnt, helyét átvette a boldogság. Szó nélkül egy puszit nyomtam az arcára, mire ő egy csodálkozva nézett rám, de mielőtt bármit mondhatott volna, kirontott a házból Ana mérgesen. 

- Nem találom őket sehol! - panaszkodott, miközben járkálni kezdett előttünk. - Mindenhol, és mindenhogy kerestem őket, de nincsenek meg.

Egy ideig még járkált, majd mikor nem mondtunk neki semmit, felénk fordult.

- Meg zavartam valamit? - kérdezte, de a hangja már nem volt annyira mérges.

- Nem. - mondtam én.

- Igen. - mondta Alex, velem egyszerre.

- Értem. - mondta Ana elgondolkozó tekintettel, majd ejtette a témát. - Nem akartok esetleg segíteni?

- Hogy? - kérdeztük egyszerre.

- Először is ezt hagyjátok abba, mert idegesítő, másodszor, meg inkább csak te tudsz segíteni Lisa.

- Hogy? - kérdeztem újból.

- Azt még nem tudom, de ebbe a házba nem lehet gondolkodni. Itt minden a feje tetején áll! Nem tudom itt használni az erőm!

- Oké. Felmegyek és átöltözök. - adtam be a derekam, mert egyrészt kíváncsi vagyok, hogy mit talál ki, másrészt én is le akartam állítani Jeremyt.

Felrobogtam az emeletre, majd mikor átöltöztem, lementem, és Alexéket a konyhában találtam.

- Mehetünk! - mondtam lelkesen.

- Oké, de te nem jössz! - mutatott Ana Alexre.

- Miért? - kérdezett vissza megbántottan Alex.

- Mert ha ott vagy,akkor megzavarod az agyát,nekem meg épp ésszel van rá szükségem! - válaszolt Ana türelmetlenül.

- De... - kezdte volna Alex, de közbe vágtam.

- Nem lesz semmi bajom! - mondtam magabiztosan, majd oda mentem hozzá, és egy puszit nyomtam az arcára.

Épp indultam volna Ana felé, mikor Alex megragadta a kezem, vissza húzott, és megcsókolt.